HTML

bemondom

Friss topikok

  • Loreley: A fantázia világában ellehet rugaszkodni, de a földre esés annál fájdalmasabb lehet, minél magasab... (2009.06.30. 16:14)

Címkék

Elválaszt(hatatlan)

2023.01.20. 16:01 SOFAD

 

Rajongó vagyok, mindig is az voltam. 12évesen kitapétáztam a szobám falát Jason Donovannal. Akkor anyám azt gondolta, majd kinövöm. Kinőttem, mármint Jason Donovant. A rajongást azóta se. És vagyok ezért borzasztó hálás! A rajongás segít, tart. Mindenen át és minden fölé.

Hosszú évek, évtizedek elvakult dM rajongása után, vagy inkább mellé 2016ban lettem fruttista. Akkor ott, a forró júliusban a VOLT fesztiválon leszakadt viharban „vesztem el” örökre. A szakadó esőben, bugyiig elázva, bokáig a sárban taposva többezer torok énekelte a Nekem senkim sincsent, mert az áram az megszűnt… Nem csak a fesztiválon, egész Sopron teljes sötétségbe borult. Áztunk és énekeltünk, együtt.

Azóta nem sok alkalmat hagytam ki, mikor újra és újra hagytam magam elvarázsolni, hagytam magam a sztratoszféráig emelni egy-egy koncerten a Budapest Parktól fesztiválokon át a mátraderecskei főtérig, mindenhova is elmentem, ahol Vad Fruttik koncertet hirdettek. 

Csak néhány a többszázból:

img-6431.jpg

img-6432.JPG

img-8775.JPG

img-8776.JPG

img-8777.JPG

img-8778.JPG

img-8779.JPG

img-8780.JPG

img-8781.JPG

img-8782.JPG

img-8784.JPG

img-8785.JPG

Mikor 2020 tavaszán jött az értelmetlen bezárás világom teljesen megborult, a lelkem is vele. Nem tudtunk találkozni, pont az nem volt, amiért szerintem érdemes élni. Akkor már lassan fél éve nem volt Frutty koncert, mert készültek az Arénára. Döbbenet, 10 nappal a koncert előtt le kellett mondani… Nem akarok belegondolni, mit érezhettek a Srácok. Én toporzékolva tomboltam. Szegény szomszédaim! az ébren és otthon töltött minden pillanatomban csutka hangerővel szólt a zene. És ugye 0-24ben otthon voltunk… Aztán nyáron kiengedtek bohóckodni… 500fő nem fertőzi meg egymást, 501 már bizonyára mind meghalna… Idióta döntések, egy iparág csődben, egy társadalmi réteg depressziós és minimum alkohol problémákkal küzd… A nyáron és ősszel, amíg lehetett, mint a mérgezett egér, mindenhova is elmentem, 12ezer km-t tettem meg Magyarországon belül szűk 5hónap alatt. Elmebetegnek tűnő túrákkal Egerből Körmendre, onnan a Balatont megkerülve Budapesten keresztül Csongrádra… És sorolhatnám, egyetlen hangot nem voltam hajlandó kihagyni.

A második bezárással konkrétan alkohol problémáim lettek. Teljes letargiámban már zenét sem tudtam hallgatni, mert állandóan bőgtem – és ittam. Amikor kiengedtek, az első BudapestPark koncerten azt találtam mondani, miután befutottunk az első sorba, hogy tőlem arzént is beadhattak volna oltás gyanánt, csak adják oda azt a plasztik kártyát, amivel végre bemehetek bármilyen rendezvényre. Biztos, hogy nem akarnék úgy élni tovább, hogy nem szólhat zene, hogy nem találkozhatunk egy koncerten.

Az eufória, hogy végre élőben szól, hogy végre vannak fesztiválok, bárhova lehet menni, mindent felülírt és mindent megszépített. Aztán jött 2022. A Fruttik 2018 tavaszán adott ki utoljára lemezt. Elég erősen vártuk már, hogy valami legyen. Bár a bezártság alatt kijött 3 dal, ami lehetett akár olaj is a tűzre, vagy inkább lezárása egy korszaknak. Én ’22ben is jóformán minden koncertjükön ott voltam, de egyre inkább éreztem, hogy valami nem ok. Még ’21 őszén a móri bornapokon látott-hallott koncerten kezdődött érzés egyre inkább körvonalazódott. Nem egy irányba mennek, nem kommunikálnak, vérprofi és tűpontos, amit a színpadon csinálnak, de egy színjáték, amiben faarccal vesznek részt.

A 2021. október eleji móri koncert után megint januárig semmi… Január Akva, mert muszáj… miért is muszáj bármi??? Persze, 3 hónap után, ha lemezről hallgattam volna is jó lett volna, hogy ott vagyunk együtt, giga hangerővel lüktet a zene az ereimben. De azt, amiért 2016ban ott a VOLT-on beleájultam ebbe a zenekarba, azt biztosan nem adta… Sem az Akva, sem egyik másik se, még a Kobuci sem. 2022ben nekem talán két olyan igazi Fruttik koncert volt, ami idézte a fos pandémia előttit, az egyik újra Sopronban a VOLT-on, a másik Csongrádon a Tiszta Presszóban, de hát utóbbi egy házibuli volt tulképp... De tartós nem maradt az érzés. Bár a cardio edzés mindig megvolt, hisz eszementen jól szólt, hangos volt, szeretem lemezen is ezeket a dalokat, el tudok vonatkoztatni attól, hogy lényegében azok viszont, akik csinálják utálják… Vagy lehet nem utálják, csak egymást kezdték el utálni, vagy a közönséget, vagy mindegy is, mi a baj, de ez így senkinek nem jó. A közönségnek se, mert ahogy egyre profibbá, egyre inkább stúdió minőségűvé vált egy-egy koncert, úgy vesztette el azt, amiért az ember elmegy egy koncertre… Biztos én vagyok kevéssé zeneileg cizellálva, de én inkább megyek el egy koncertre azért, hogy érezzem a zenét, hogy lássam a kohéziót, a kommunikációt, szóval élő legyen az egész. Nekem simán belefér egy koncerten, ha egy-egy hang nincs a helyén, ha egy-egy versszak kimarad, mert nem jut eszébe, vagy ha kiesik a dobverő a kézből és újra kell kezdeni a dalt, nevetve…

2022. szeptember 16. BudapestPark. Frenetikusan profi volt és tűpontos. Egyetlen hiba nem volt benne, legalábbis, ami a zenét jelenti. Stúdióminőségben, olyan előadás, amit bármely „nagy” is megirigyelne. Mégis, ott álltam a „szemben a Nappal” és legszívesebben sírtam volna. Azért, mert 30m széles egy színpad, nem kell egymástól 30m-re állni… És ez csak a fizikai távolság… Látszott, hogy lélekben meg az Univerzum választja el egymástól az 5 srácot… Úgy jöttem el a Parkból, hogy talán jobb is mindenkinek, ha ezt így ebben a formában nem folytatják. Gyuszkó közben hatalmas szívvel és láthatóan hatalmas energiákat beletéve építette a hobbyzenekarát a Fix Alibit.

Az ősz folyamán egyre türelmetlenebbül vártuk, hogy talán a Mikulás, vagy a Jesus meghozza az új lemezt. Meghozták. Ahogy ezzel egyszerre kommunikálva a nyilvánvalóan korábban meghozott döntést is. A Vad Fruttik 3 tagja távozik a zenekarból, ezzel egyidőben 3 másik taggal bővülnek.

2022. december 13án, majdhogynem napra pontosan 4,5 év után csippant a telefonon az iMusic értesítő, hogy új album lett hozzáadva a Vad Fruttik előadóhoz. Hajnalban, félálomban elindítottam, beletekertem… hiba volt. Először elképedve léptettem végig a számokat azt érezve, ennyi idő után tényleg erre a 10 dalra futotta, amiből 1 intró, 1 meg outró? Egyet már klippel együtt megjelentettek korábban, másik 3-t pedig már hallhatunk akusztikusan, de azok is nagyon furcsák lettek, valahogy. Annál sokkal hűségesebb típus vagyok, minthogy ezután rögtön félredobjam. Leültem és semmi mást nem csinálva közben, nem tovább léptetve, végig hallgattam másodszor. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a lemez egyetlen dal! Ezt nem lehet tovább léptetni, mert az olyan, mintha beletekernék egy számba… Az Elválaszt az El-től a Választig tart, abban a sorrendben, ahogy felkerült a lemezre, hiszen egy dalt sem hallgatunk úgy, hogy kicsit az elejét hallgatjuk, kicsit a végét és aztán a közepét. Benne minden trün-trün hang a helyén van, pontosan ott, ahol lennie kell. Minden magasan kiénekelt szótag és minden ordítva kiejtett hang nem véletlenül került oda úgy, ahogy odakerült.

Harmadszorra fülhallgatóval hallgattam végig. Ott kapott el az a végtelen katarzis, amit azóta is jelent. Bár lenne belőle vinyl… teúúúristeeen, lepisilném a bokám!!!

Mire beértem a munkahelyemre, újra szerelmes lettem! Újra lángolt bennem az, amiért a szívem utolsó dobbanásáig Depeche Mode rajongó leszek, amiért a Fruttik magába bolondított 2016-ban! Mert meg tudott újulni, mert nem próbálta meg újra létrehozni a Fénystopposokat, vagy a Darabokat. Az útkeresésnek kell lennie örökké egy zenekar mozgatórugójának, különben eltűnik a süllyesztőben.

Jött a döbbenet, hogy ezt a műalkotást már nem is az általam ismert felállásban készítették. Csupán az EL, az intró Gyuszkó műve a leirat alapján… Mert el… Elválaszt, de akkor is elválaszthatatlan! Kiírtak egy veszprémi és egy Akvárium koncertet, a Fishingen biztosan lesznek, hiszen kőbevésett napi bontás ott van… Igaz, fura volt, hogy az esti Fruttik koncert előtt délután Marci és Gergő párosa van kiírva a Víziszínpadra… Most már értem, miért.

A pontos okokat, nem tudom és nem is tisztem tudni, semmi közöm hozzá. Viszont azért hálás vagyok, hogy túl tudtak rajta jutni, vagy legalább is elindultak abba az irányba, hogy túljussanak rajta. Irtózatosan nehéz lehetett meghozni a döntést! A rengeteg munkával felépített, Magyarország egyik legsikeresebb zenekara VÁLIK… 16 év alkotását kell elválasztani… újra gombolni azt, ami maradt.

Egy 16éves házasság után sem egyszerű ezt megtenni. Főleg, ha ebből a házasságból több gyerek is született. Nem lehet surlódásmentes semmilyen válás, de ami nem megy, nem szabad erőltetni! Már csak a gyerek(ek) miatt sem!

Múlt hét pénteken Veszprémben az első koncerten az új felállással láttam a kohéziót, láttam a kommunikációt és láttam a beletett iszonyatos mennyiségű munkát! Visszakaptam a drogom, visszakaptam azt, ami tart és bármikor segítő kezet nyújt. Szinte minden régi számba belenyúltak, többségét akkor ismertem fel, mikor Marci elkezdett énekelni és felismertem a szavakat. Jobb, vagy rosszabb? Más. Hibáztak, nem volt tűpontos és stúdióminőség. De élő volt és varázslatos! És izzasztó. Mikor kiléptek a színpadra, remegett a szájuk széle, úgy izgultak. Izgultak végig, bekezdtek a Válaszok nélküllel, a végére Marci nyakán csillogott a verejték. Pásztázták a közönséget, figyelve a reakciót. Én nem csalódtam, mérhetetlen öröm volt látni, hogy áll a színpadon 5 férfi, mint 5 12éves kiskölyök és örömből zenélnek! Azért zenélnek, mert szeretik. A 4-5. számnál Dexter a basszusgitárral a nyakában rám mosolygott, megmosolyogta, hogy tulképp az első hangtól pároslábbal ugrálok ordítva, a hajam végéből folyik a víz. Az Akvába asszem teljes váltás ruhát viszek magammal a koncert utánra… Az eddiginél sokkal hangsúlyosabb dob a zsigereimet dobogtatva egy olyan alapot adott a hangulatnak, amit régen éreztem. Végig nézve a színpadon azonnal feltűnt, hogy Gergőt az életben nem láttam ennyit mozogni és mosolyogni összesen, mint a bő 1,5 óra alatt a veszprémi koncerten.

Köszönöm a videókat Zolinak és Papinak! A koncertek digitális lenyomatai mindig megmaradnak, még ha szerintem igazán csak annak értékesek, akik akkor, ott átélték azt az atmoszférát. Elindítva ezt a két videót zsigerből előjön az emlék azonnal, máris ott érzem magam újra az Expresszóban, ahol múlt pénteken visszakaptam a drogom. 

Boldog vagyok, hogy "a múlt, vagy hívjuk bárhogy ami megtörtént velem", amiben mikor éjjel hazafele egy-egy koncertről "Suhannak autók pásztáznak reflektorok Parttalan sötétet széthasító nappalok..." mindig egy olyan autóban ültem - legtöbbször vezettem... - amiben voltak utasok! Szóval, ha érthetetlenül metaforizáltam a mondanivalót, bocs! Örülök, hogy a Fruttik rajongással nem vagyok egyedül, hogy többezer fős közösséget tudunk építeni, hogy megosztjuk egymással örömünket-bánatunkat, hogy feltétel nélkül tudunk rajongani együtt!

Összegezve, sokkal inkább siratnám a Fruttikat, ha folytatják a 2022es évet! Bízom benne, hogy mind megtalálják a számításukat, inspirációjukat és örömüket abban, amit csinálnak és még hosszú évekig alkotnak maguknak és nekünk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bemondom.blog.hu/api/trackback/id/tr918029484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása