2021. november 16.
Súlyom ~80+ kg...
Edzettségi állapotom konvergál a 0-hoz...
Motiváció: Érkezik egy e-mail, beneveztünk az UltraBalatonra, Kriszta, ugye jössz? - Hogyne mennék! Akarok menni!
5 és fél hónapom van rá, hogy kipattintsam magam egy félmaratonra. Mi a megoldás?
Nyilván 80kilósan egyetlen métert nem tudok futni... Egyszer már bejött - 0 szénhidrát. De tényleg! Nincs kenyér, nincs liszt és nincs cukor! Hazamentem, fogtam egy szemeteszsákot és mindent, de tényleg mindent! belesöpörtem a kamra polcról, konyhaszekrényből, amiről úgy gondoltam, nem akarom megenni. Ment a kukába a Lindt csokitól a Nutellán át a pattogatott kukoricáig minden... Tészta, liszt, gríz, minden...
Az első 10 nap nagyon kemény volt... Konkrétan hihetetlennek érzem, hogy nem öltem meg senkit, míg lejöttem a szénhidrátról... Addiktívabb, mint a heroin, brutális elvonási tüneteim voltak, DE már a második napon éreztem a jótékony hatást, 10 nap után pedig már látszott is képileg is és a mérleg nyelve is megmozdult, lefele...
Napról napra energikusabb és fittebb lettem. Közben elfogadtam azt a tézist, hogy a testem nappali üzemre van beállítva... nem terheljük éjszaka azzal, hogy emésszen! Éjjel pihenjen... Igen, üres gyomorral fekszem le november 16-a óta. Levetettem a rossz szokást, hogy bármit vacsorázzak, mondjuk akkor, mikor hazaérem este 7kor, aztán leüljek a TV elé enni egy kis chipset, majd 9kor beájuljak az ágyba... Az emésztés kemény munka, a testem nem pihent soha, egész éjjel dolgozott, hogy a megeméssze mindazt, amit még lefekvés előtt is megettem...
2022. január 20.
BASZEEEK, 6-OSSAL KEZDŐDIK A SÚLYOM! Letoltam magamról több, mint 10 kilót csak azzal, hogy tartom a 8órát - napközben - eszem, 16-ot nem, illetve kiiktattam mindennemű lisztes, cukros, feldolgozott élelmiszert. Nincs cola, nincs péksütike, nincs fél tábla Milka együltő helyben... stb... És persze azzal, hogy időben lefekszem, nem maradok fent éjjel 1ig, reggel viszont aktívan mozgással kezdem a napot. Nem meghalok egy-egy futóedzésen, alacsony pulzussal, inkább sétálok, mint futok.
2022. február 15.
Szuper, 6ossal kezdődik még mindig. DE a 6os után még mindig 9es van! Egy hónapja ugyanaz... 69 kiló és semmi nem változott... Ugyanúgy élem a napi rutinom, futok, úszok, reggeltől délutánig eszem - szénhidrátmentesen... Ez így nem lesz jó, két hónap múlva UB, nem akarom majd' 70 kilósan megkerülni a Balatont! Ki tud segíteni???
Facebook... Goócz Géza! Sok-sok posztját láttam, milyen eredményeket ért el emberekkel. Egy életem, egy halálom, ráírok, segítséget kérek. 2 nap múlva már nála is találtam magam rengeteg kínzóeszköz közt... 12 hét, ennyit kért, hogy megtanítson úgy élni, ahogy a szervezetem - és mindenki szervezete - szeretne élni, jól élni!
Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni - vagy azért, mert adottság, vagy azért, mert nem rajtunk múlik... Nem tudok változtatni a magasságomon, ez már 157 cm marad, vagy max csökken, ahogy öregszem... Nem tudok egész nap csak magammal foglalkozni, mert nem csilliárdosnak születtem, kénytelen vagyok dolgozni, ez meg a körülmény, ami nem rajtam múlik... hiába lottózok, legalább is eddig nem jött be. A munkámon se igazán tudok már így 45+osan változtatni, nem értek máshoz, ülök a számítógép előtt...
De csökkenthetem a testemet érő negatív hatásokat azzal, hogy igenis felállok óránként a számítógép elől! Este nem a tv kékfényében fürödve alszom el a telefont nyomkodva... Sötétben alszom és hidegben, friss kiszellőztetett szobában - és üres gyomorral...
2022. május 24.
Súlyom ~60kg
Edzettségi állapotom kirobbanó!
Április 30án az UB-n a 18 km-es penzumomat könnyedén teljesítettem. A megerőltetést nem a futás okozta... hanem az éjszakai üzem, az egész verseny izgalma, a felborult napirend és alvásritmus.
A kajálásomon volt még némi javítandó február végén, mikor elmentem Gézához - sportolás előtt zabkását ettem, általában gyümölccsel. Géza erről azonnal leszoktatott. Heti kétszer megjelentem nála a "kínzáson", amit viccesen még ma is így hívok, kínzóedzés, hiszen én alapvetően futni szeretek... nem huzogatni a lábaimat a TRX-be akasztva, vagy oroszlánban járni a teraszon oda-vissza 3szor 16 m-t... Viszont a rötyögés edzés közben, a hangulat, a rutin és persze az eredmény mindent felülír!
Február végén - pedig akkor már magamtól megtettem annyit magamért, mit nem sokan magukért - álmomban nem gondoltam, hogy valaha képes leszek függeszkedni egy húzódzkodó rúdon és tartani magam akár 3 másodpercig, nemhogy 30-ig.. Vagy megcsinálok 30 cranchot a TRXel megállás nélkül... és sorolhatnám, amiket az elmúlt 3 hónapban megcsináltam.
Megtanultam levegőt venni helyesen, megtanultam úgy tartani magam, ahogy a legjobb a fizikai teljesítmény érdekében. Vele megerősödött a vázizomzatom, ezzel a futás sokkal könnyebb lett, hosszabb távon bírom alacsonyabb pulzussal. Hihetetlen erőnlétem lett, nem lehetek elég hálás Gézának, hogy olyan emberré formált, amilyen akarok lenni! Egészségesnek, vidámnak, motiváltnak és fittnek! 45 éves nőként, aki előtt a tinédzser kiscsaj egy pároslábbal, ordítva végigugrált koncert után fejet hajt... Akin a színpadon álló zenekar már csak mosolyog, hogy nem tudják olyan sokáig húzni a technót, hogy Kriszta hagyja előbb a feltartott kézzel ugrálást az 1. sorban... Igen, a cardio edzéseim egy része koncerten zajlik... :) Azt csinálom, amit szeretek, de most már tényleg úgy, ahogy kell!
Hálásan köszönöm! Várom a folytatást, itt a következő kihívás, novemberben félmaraton - 2 órán belül!
